Vigye haza Orbán Viktort! – Tereskova Orbán-portréi a Godot-ban

Képzőművészet

Pöttyös, rózsás, feliratos Orbán Viktort vegyenek! Nagy Kriszta Tereskova ezúttal botrányoktól mentes, de figyelemre méltó kiállítása csütörtökön nyílt, ott voltunk a megnyitón.

Orbán Viktor ötvenhétszer. Ötvenhét színes, különböző mintájú ágyneműre vagy terítőre nyomott Orbán-portré, egymás mellett, szépen sorban. Magyarország miniszterelnöke betört a privát szféránkba, leginkább így értelmezhetők a hétköznapi használatban megjelenő matériákon visszamosolygó Orbán-arcok, amelyek közül egy konkrétan Hello Kitty-mintájú WC-papíron van megjelenítve. Nagy Kriszta Tereskova (x-T) egy olyan ikonikussá vált arcot választott, aki nemhogy mindenki számára ismert – az utóbbi időben úton-útfélen, némiképp már-már ijesztő módon mindenhonnan ő néz vissza ránk –, de mindenkinek van véleménye és ilyen vagy olyan érzése is vele kapcsolatban. Így a vezérmotívumnak választott Orbán Viktor megfelelő alanynak, alapanyagnak tekinthető. Meg hát, ha jobban belegondolunk, tulajdonképpen mit is lehet kezdeni azzal a ténnyel, hogy a magyaroknak – nekünk, a népnek, a nemzetnek – megint akadt egy olyan megkerülhetetlen politikus figurája, mint…

false

 

Fotó: Németh Dániel

Van kék, sárga, lila fejű Orbán, koronával, virágokkal, Dávid-csillaggal. Visszatérő motívumok figyelhetők meg, így a Tereskova képeiről ismert sajátos folklór azonosítható, vagy épp Magyarország miniszterelnökéhez kapcsolt archetípusok válnak láthatóvá.

Megkerülhetetlen a párhuzam Andy Warhol képeivel, gondoljunk csak a Mao-portrékra, amelyek akár ihletforrásai is lehettek Tereskovának. Csupán a kontextust, a mintákat változtatta újra meg újra, mintát mintára halmozott, dekonstruálta az általa választott arcot.

A Portréfestést vállalok címmel nyílt kiállítás Nagy Kriszta nyolcadik tárlata a Godot Galériában. Az esemény címe ezúttal üzenet is a művész részéről, amelyet direkt módon kell érteni, Nagy Kriszta valóban vállal portréfestést, vagyis a műalkotás áru, a művész piacra dolgozik. Így érthető Tereskova választása, olyan arcot kellett keresnie, amelyet ismernek, kedvelnek – hiszen a nagy számok törvénye ezt mutatja, legyen ez egyesek vagy mások számára egészen riasztó vagy elkeserítő, a nép Orbánt akarja. Éppen ezért szabott áron kaphatók a miniszterelnök arcképei: potom 56 999 forintért bárki hazavihet egyet a sorozatból. (Azért a vevőlistára kíváncsiak lennénk. A kiállításmegnyitón négy Orbán-portré elkelt.)

A képek egyenként is, de együtt igazán beszédesek, bár a befogadóra van bízva az értelmezés, Tereskova direkt módon nem kíván politizálni, már ha e kiállítás a festett képekkel nem tekinthető egyértelmű véleményformálásnak.

Orbán arcképei mellett van még a Jancsó R.I.P. című kép, amelyen mindenki Miki bácsija néz vissza ránk átható kék szemeivel, a háttérben egy katonával a Szegénylegényekből, meg némi napraforgóval, de a kiállítás része egy kisgyerek és egy fiatal női portré is (Luca, Sárika), meg négy önarckép (Mint gésa, Jézus, Mária, Piros négyzetbe zárt pusztító expresszionizmus), melyek Nagy Kriszta előző, kisebb botrányt kavart Kiscelli Múzeum-beli kiállításának utóhatásaként figyelhetők meg.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Bár Tereskovától nem áll messze sem a botrány, sem a feltűnés, sőt időnként még politikai véleményét is kifejezte – például, amikor 2006-ban illemhely helyett a Parlamentet választotta –, ez a kiállítás szolid, de egyértelmű kifejezése annak, mi történik Magyarországon 2014-ben, milyen szerepbe, milyen alakot választott magának a társadalom. Nagy Kriszta képei és az ötlet egészen jó, csak választott volna mást, néznénk valaki másnak a képét – persze az egy másik történet lenne, nem a miénk. Ahogy az sem véletlen, hogy portréfestést vállal, mely egyben egy művészi kiáltás is, a semmibe, a figyelemért, a művészet létjogosultságáért, némi egzisztenciális biztonság elérésének vágyaként. Ha kell, Orbán Viktort fest sorozatban. Hát, itt tartunk…

false

 

Fotó: Németh Dániel


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.